Már egy hete...

..itthon vagyunk. Időnket változatos programokkal múlatjuk: tisztába tevés, kajamelegítés, etetés, büfi, altatás.

Ráchel reakciója az etetésre:

Persze néha mi is alszunk. Többnyire egy éjszakai etetés kimarad, általában a 3 órakor esedékes. Ami jó, mert kb. 1-től 6-ig lehet aludni, akkor éppen nem üvölt senki. A nappalt persze végigalusszák :o) Ez arra lehet jó, hogy olyankor mi is aludni tudunk néha kicsit, vagy utolérni magunkat a lakással.

De nem mindig van szerencsénk az éjszakával. A lehető legváltozatosabb praktikákkal tettük már tönkre gyermekeink életét. Ugyanis fölvesszük őket, ha üvöltenek. Bár Ráchelt eddig már kétszer sikerült úgy eleltatnom, hogy letetem, és simogattam, azért vannak még nehéz menetek.

Itt éppen nem annyira nehéz:

És mielőtt valaki reklamálna: igenis néha nyitva a szemük:

És még valami: ha hinni lehet a mérlegnek, Samu ma elérte születési súlyát!