2009. augusztus 11., kedd

Itthon

Hát, ez is eljött. Itthon:
Nem, nincs sok egyforma ruhájuk. De ezeket a macis rugikat képtelenek votunk otthagyni. És szembesültünk a méretszámozással is: a body rajtuk 50-es. a rugi 44-es. A body passzentos, a rugi nagy (a lábfejük valahol térdnél sejthető).

És, na igen. A boldog és száraz apuka:
és Szupernő:
persze Samunak mindegy:
A hazajövés persze nem volt teljesen sima. Vasárnap rggelre a csecsemősök közölték, hogy baj van, a gyerekek fogynak, eddig kb 200 g vesztésük van. Úgyhogy Judit reggel 9-től este 1/2 10-ig mintegy 8 órát töltött benn a csecsemőosztályon a babákkal, hogy megtanulják a szoptatás fortélyait. A mozdulatok meg is voltak, a babák dolgoztak rendesen. Judit pedig minden alkalom után könnyes szemmel jött vissza, hogy iszonyatosan fáj a melle, kiszívták, kiharapták, kidörzsölték. És összesen Ráchelnek 15 g, Samunak 5 g jutott mellből, 8 órás munkával. A pótlás pedig fejenként 80-90 g. Szegény a falat kaparja, a szoptatás "élménye" abban merült ki, hogy összeszorított szemmel-foggal arra koncentrált, hogy ne dobja el a babát. Este megpróbálták a csecsemősök kifejni Judit mellét. Az eredmény 15 csepp volt. Ezután úgy döntöttünk, hogy ez így nem megy. Két év alatt annyi kudarcunk volt, ami fölemésztette a muníciót. Tudjuk, hogy kapcsolat, immunrendszer, stb. De ha Anya a fájdalomtól, a babák az éhségtől zokognak napi 24 órát, abból sokminden lehet, de kapcsolat és immunrendszer biztosan nem.
Szerencsére a csecsemősök és a gyerekorvos is tudomásul vette a döntésünket. (És most kérek mindenkit, hogy vegye tudomásul, nem kérünk a tejszaporító varázslatokból és jótanácsokból.)

És tegnap hazajöttünk. Aaaannyira jó. Itt szuszmákol Nyekerke és Ficánka. Persze nem volt sima a nap, többnyire felváltva nyöszörögtek vagy üvöltöttek, esetleg aludtak. Most nyugi van, mindkét törpe alszik. Az éjszakát Judit végigcsinálta, ő is alszik most - már reggel 7 óta. Én kb. 2-8-ig. Asszem ez elég nagy teljesítmény így elsőre.
A babáknak elég jól működik a babaágy-érzékelőjük, már sokszor játszottuk a bömböl-kiveszem-lenyugszik-elalszik-viszateszem-bömböl nevű körjátékot. Nem is értem, hogy most mi van, akkora a csend.

3 megjegyzés:

  1. Tökéletesen megértem a döntéseteket, és nagyon is helyesen és jól döntöttetek! Vannak helyzetek amikor küzdeni kell, és vannak amikor igenis el kell fogadni hogy van más megoldás is mint az oktalan-önkínzó-kimerítő-felesleges küzdelem. Felelősségteljes szuper szülők vagytok! ÉS üdv itthon! :)
    És tessék csak bátran máskor is megmondani hogy milyen tanács kell és milyen nem, mert így mi - a szurkolótábor - is tudjuk hogy mivel segítünk legjobban, és mi az amivel ártunk csak! Jól csináljátok!

    Ezer puszi: Kr, S, Ágimanó, és a többi rokonság :)

    VálaszTörlés
  2. Isten hozta a csapatot - izé fészekalját - a fészekben :-D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lehet otthon lenni!!
    Millió puszi, arcokra és talpakra, osszátok be, kinek hová :-)

    VálaszTörlés