Egyhónapos hírek

A kötelező képek

Sámuel:

Ráchel:

Régen jártam erre. Sok esemény történt.

Egyhónaposak lettek a babák. Sámuel 3,40 Ráchel 3,45, hatalmasat nőttek és gyönyörűek.

Samu egy éjszakát már átaludt, Ráchel is csak egyszer követeli az evést éjszaka.

És filozófusok lesznek:

De mindenekelőtt meg kell zabálni őket:

...és mennyit alusztok?

Elébe megyek.

Alvás

Akkor alszunk, amikor hagynak. Persze valamelyik hajnalban próbáltam Samunak elmagyarázni, hogy jobban jár, ha akkor van ébren, amikor mi is, de magyarázhat az ember, egyik fülén be, a másikon falrahányt borsó.

Volt már olyan éjszakánk, hogy sztereóban üvöltöttek. Ekkor nincs mit tenni, mint fölvenni, sétálni, beszélgetni vele, és remélni, hogy előbb-otóbb elszédül. Így nem órákon át üvöltenek, hanem mondjuk csak fél órát.

Tegnapelőtt Ráchellel játszottuk, hogy kivettem, elcsöndesedett, elaludt, letettem, lefeküdtem, majdnem elaludtam, nyüsznyüsz-oááááááá, kivettem... Ez ment hajnali 2-től 6-ig, közben 3-kor és 6-kor tisztábatevés, etetés, és fél hétkor elaludt. Közben próbáltam olyant is, hogy nem veszem ki, hanem csak leülök a kiságy mellé és simogatom. Ettől többnyire lenyugodott, de ahogy kivettem a kezem, rögtön nyüszögni kezdett.

Samu más tészta, neki a "sima" simogatás nem használ, föl kell venni. Vele is játszottam a fönti játékot valamelyik éjszaka.

És igen, elkövetjük a hibát: ha nagyon sír, bevesszük az ágyba magunk mellé. De ettől, bármelyikük is az alany, megnyugszik és elalszik. Tehát, szerintem mégsem hibázunk, hiszen a babának ez jó.

Cumi

Anyukák-apukák nagy dilemmája, hogy legyen-e avagy sem. Én elolvastam dr. Spock-ot, meg az újabbak közül R.J. és V.T. véleményét. És azt szűrtem le, hogy nekünk igenis szükségünk van a cumira, tekintettel arra, hogy nincs anyatej, tehát nem tudjuk a szopómozgást tönkretenni. És dr. Spock szerint a szopóreflexet ki kell elégíteni.

Ráchel nagy cumis lett, őt lenyugtatja, ha megkapja a cumit. Sőt, kéri is. És kell is, tekintettel arra a tempóra, ahogyan eszik: egy evés neki 5 percig tart. És mindig is addig tartott. Amikor haza jöttünk, akkor 40 g volt az adag, 5 perc alatt végzett vele. Most 100 g az adag, ezzel is 5 perc alatt végez. A szopóreflex kielégüléséhez pedig az okosok szerint 20-25 perc szükséges. Ő tehát megkapta a cumit (dr. Spock szerint néhány hónaposan le fog róla szokni, akkor nem kell visszaerőltetni, mert utána néhány év a cumizás). És addig használja, amíg kell: kb. fél óra alatt alszik el bele.

Samu viszont más. Ő 20-30 perc alatt fogyasztja el az adagját, nem is cumizik. Kipróbálta, nem jött belőle semmi, kiköpte. És mostanában, néha már 10 perc alatt végez az evéssel, de a cumit továbbra sem fogadja el. Tehát nem is erőltetjük, mert minek.

Fürdés

Itt is elkövettük a hibát: eddig nem sikerült rendszert kialakítani. Az lenne a cél, hogy 8-9 között fürdés és 9-1/2 10 között vacsora, nade - főleg az éjszakák miatt - az etetések ebbe beleszólnak. Mert ugye nyilvánvaló, hogy ha 1/2 8-ra jön ki az etetés, akkor 8-kor nem lehet fürdetni. Vagyis maradtunk eddig az összevisza időpontoknál. Majd meglátjuk, mi lesz belőle...

Ami kimaradt 3.

Az első séta, a Feneketlen-tónál. Juditomnak szerencsére nem az első kimozdulása volt, de közösen majdnem igen:

Általános örvendezést váltottunk ki:
A legszebb az volt, amikor az egy padon söröző, izompólós-napbarnított-tetovált fiatalemberek olvadtak szanaszét a látványtól :o)

És a büszke nagymama, aki nem csak a látványtól olvadt el:
több, mint negyven éve tologatott babakocsit utoljára...

Ami kimaradt 2.

Dédi októberben 98 éves lesz. Már elfelejtette, hogy mekkora egy kisbaba, neki utoljára 70 éve volt.

Most kezébe kapta Samut:

és Ráchelt is:
Négy generáció női, korkülönbség 97 év, 10 hónap:
És majdnem mindenki, mert ugye valakinek fényképezni is kell:

Samu nemes egyszerűséggel átaludta a látogatást:

Ráchel pedig kissé belefáradt:
És mindketten kiütődtek, pedig alig 2 órát voltunk távol itthonról:

Ami kimaradt 1.

Eddig kimaradt, a Nagymama (mármint a másik) első látogatás itthon:

És ilyenek voltunk egy hete:

Ráchel
Samu

Új hely

Itt elburjánoztam babaügyileg. Ezért a nem-baba témákat áttettem ide, és ott is fogom folytatni. Ha érdekel, gyere át, oldalt a link is megvan.

Már egy hete...

..itthon vagyunk. Időnket változatos programokkal múlatjuk: tisztába tevés, kajamelegítés, etetés, büfi, altatás.

Ráchel reakciója az etetésre:

Persze néha mi is alszunk. Többnyire egy éjszakai etetés kimarad, általában a 3 órakor esedékes. Ami jó, mert kb. 1-től 6-ig lehet aludni, akkor éppen nem üvölt senki. A nappalt persze végigalusszák :o) Ez arra lehet jó, hogy olyankor mi is aludni tudunk néha kicsit, vagy utolérni magunkat a lakással.

De nem mindig van szerencsénk az éjszakával. A lehető legváltozatosabb praktikákkal tettük már tönkre gyermekeink életét. Ugyanis fölvesszük őket, ha üvöltenek. Bár Ráchelt eddig már kétszer sikerült úgy eleltatnom, hogy letetem, és simogattam, azért vannak még nehéz menetek.

Itt éppen nem annyira nehéz:

És mielőtt valaki reklamálna: igenis néha nyitva a szemük:

És még valami: ha hinni lehet a mérlegnek, Samu ma elérte születési súlyát!

"Látod, elelszik anyuka..."

Itthon

Hát, ez is eljött. Itthon:

Nem, nincs sok egyforma ruhájuk. De ezeket a macis rugikat képtelenek votunk otthagyni. És szembesültünk a méretszámozással is: a body rajtuk 50-es. a rugi 44-es. A body passzentos, a rugi nagy (a lábfejük valahol térdnél sejthető).

És, na igen. A boldog és száraz apuka:
és Szupernő:
persze Samunak mindegy:
A hazajövés persze nem volt teljesen sima. Vasárnap rggelre a csecsemősök közölték, hogy baj van, a gyerekek fogynak, eddig kb 200 g vesztésük van. Úgyhogy Judit reggel 9-től este 1/2 10-ig mintegy 8 órát töltött benn a csecsemőosztályon a babákkal, hogy megtanulják a szoptatás fortélyait. A mozdulatok meg is voltak, a babák dolgoztak rendesen. Judit pedig minden alkalom után könnyes szemmel jött vissza, hogy iszonyatosan fáj a melle, kiszívták, kiharapták, kidörzsölték. És összesen Ráchelnek 15 g, Samunak 5 g jutott mellből, 8 órás munkával. A pótlás pedig fejenként 80-90 g. Szegény a falat kaparja, a szoptatás "élménye" abban merült ki, hogy összeszorított szemmel-foggal arra koncentrált, hogy ne dobja el a babát. Este megpróbálták a csecsemősök kifejni Judit mellét. Az eredmény 15 csepp volt. Ezután úgy döntöttünk, hogy ez így nem megy. Két év alatt annyi kudarcunk volt, ami fölemésztette a muníciót. Tudjuk, hogy kapcsolat, immunrendszer, stb. De ha Anya a fájdalomtól, a babák az éhségtől zokognak napi 24 órát, abból sokminden lehet, de kapcsolat és immunrendszer biztosan nem.

Szerencsére a csecsemősök és a gyerekorvos is tudomásul vette a döntésünket. (És most kérek mindenkit, hogy vegye tudomásul, nem kérünk a tejszaporító varázslatokból és jótanácsokból.)

És tegnap hazajöttünk. Aaaannyira jó. Itt szuszmákol Nyekerke és Ficánka. Persze nem volt sima a nap, többnyire felváltva nyöszörögtek vagy üvöltöttek, esetleg aludtak. Most nyugi van, mindkét törpe alszik. Az éjszakát Judit végigcsinálta, ő is alszik most - már reggel 7 óta. Én kb. 2-8-ig. Asszem ez elég nagy teljesítmény így elsőre.

A babáknak elég jól működik a babaágy-érzékelőjük, már sokszor játszottuk a bömböl-kiveszem-lenyugszik-elalszik-viszateszem-bömböl nevű körjátékot. Nem is értem, hogy most mi van, akkora a csend.

A harmadik napon

A cím persze nem teljesen igaz, az első kép nem ma készült.

Az 1. nagymama-találkozás:
Ő Judit édesanyja, tényleges nagymama, Samuval fölszerelve.

A 2. nagymama-találkozás
Margit (aki abszolút nooormális, Besenyőpistabácsi visítva menekül előle), fogadott nagymama és olyan gonosz, hogy megjelenését követően 2 perc múlva a csecsemőosztályos ügyeletes rohant segíteni Samu elhallgattatásában.

És a 3. nagymama-találkozás, édesanyám (tényleges nagymama) és nővére.

Nekik nem volt szerencséjük, nem látták a gyönyörű szép kék szemeket. Nekünk viszont szerencsénk volt, mert végigaludta a két Nyöszörgő a látogatást, egyetértésben:

És a kihagyhatatlan láberdő:

Tegnap nem volt jó. Juditnak fájt a hasa, oldala, nem ment a szopi, borzasztó fárasztó volt az egész nap. Ma reggelre Judit teljesen összeomlott. Tegnap pedig segítettünk (itt volt Judit régi, kanizsai barátnője, aki 20 éve védőnő, és gyakorló anyuka), de mégis eléggé kétségbeejtő volt a helyzet. A babákat este behozták, ők 1/2/12-ig üvöltöttek, Judit szegény megpróbált szoptatni, de nem ment, végül megkérte a csecsemősöket, hogy vigyék ki a babákat, hogy tudjon végre pihenni. Ők nagy szájhúzások közepette ki is vitték, de 1/2 4-kor visszaadták a babákat. Úgyhogy Judit reggel nyolckor a totális kétségbeesés szélén kicsit túl fogadott engem. Szerencsére 1/2 9-kor megjött Zsuzsi, és így ketten már meg tudtuk annyira nyugtatni, hogy újra megpróbáltuk a mellretevést. Zsuzsi hatalmas segítség, tapasztalatával nagyot segített. A mellretevés kissé sikerült. Aztán 10-kor megjött Maagit, és nem sokkal utána berohant egy csecsemős, hogy mi a nagy sírás oka. És úgy döntött, hogy megitatja Ráchelt, és bugyit is cserél rajta, és nem adja vissza az angolpólyát. És csodák csodája, Ráchel teljesen megnyugodott, eleludt. Csodák csodája kiderült: szomjas és melege van. Ezután nem sokkal Maagit hipp-hopp tisztába tette Samut, jutalmul kapott egy nagy adag magzaszurkot. Fél óra múlva a csecsemős visszajött, Samut is megitatta. És kiderült, hogy a két Nyöszöri mennyire egyforma: Samu is elaludt. Aludtak is kb 3-ig. Közben volt újabb látogató, Édesanyám és nővére (Erzsimama). Aztán 3 után Zsuzsi visszaért, és indult az újabb szopi-próba. Judit melléből néhány csepp előtejet sikerült kipréselni, aminek nyomán Ráchel már erőteljesen szopni kezdett - persze azt, ami ilyenkor van, és annyit, amennyi van. Samu ezt még végigaludta. Aztán persze ő is kikövetelte a magáét. És ismét kis előtej-csöppel sikerült rávenni a rendes szopásra. Persze ez még nem az igazi, de nagyon bíztató jel a továbbiakra nézve, lesz mit enni a két kis Mocorgánynak. És ebben Zsuzsi nagyon nagyot segített, Judit ma már sokal jobban volt, mint tegnap. És ehhez még hozzá jött, hogy este bejött az új csecsemős nővér, é smondta, hogy a babákat majd 10-kor elviszik, és majd reggel 6 után visszahozzák, hogy anyuka aludjon. Mert hallották az előző váltástól, hogy a babák nagyon ügyesen szopnak már, csak ugye még nem nagyon van mit, megitatni ők is tudják a babákat, anya meg aludjon nyugodtan. Ez óriási!!! Úgy látszik, hogy ez az "ikres anyukától éjszaka elvisszük a babákat" célkitűzés alaposan személyzetfüggő. Még a császr napján is, éjszaka minden csuklás nélkül behozták a síró babát... ma pedig teljesen természetes volt, hogy nem hozzák be, mert minek. Anyának pedig pihenni kell.

Ennyi történt ma.

Megjöttek

Hát ez is eljött. Sokáig küzdöttünk, de megvan az eredmény.

Mindenekelőtt Judit, akivel együtt végigcsináltunk mindent. Köszönöm Neki, hogy kitartott, és bízott akkor is, amikor minden fájt.

Az utolsó pocifotó:

Életkor, ikrek, lombik, 7 dioptriás szem miatt mindenképpen a császármetszés volt tervbe véve. Meddőségi orvosunk (Dr. Wiegandt Péter), első szülész-nőgyógyászunk (Dr. Várbíró Szabolcs) és második szülész-nőgyógyászunk (Dr. Rácz Tibor) mindegyike a császárt javasolta, meg sem próbálkoztunk természetes szüléssel. Kiváló operátorgárda jött össze. Rácz doktor vezette, az alkalomhoz illő macis fejkendőben, asszisztense dr. Kia volt, név szerint még szülésznőnket, Kovácsné Margitot tudom, de a műtősnő, műtőssegéd, aneszteziológus (Dr. Móricz) és még két asszisztens és egy szülésznő, mintaszerű munkát végeztek. És az eredmény:

5 percesek:
Sámuel 9:07, 2580 g, 48 cm (a fenti képen közelebb)

Ráchel: 9:08, 2880 g, 51 cm

A császárnál bent voltam, Judit arcát tudtam simogstni. Amikor meglettek, kivittek engem, és:

10 percesen, apával:
még mindig apával, de már 12 percesen:
Ez A csoda.

Ezután elvitték a Töpörtyűket a csecsemőosztályra melegedni, Juditot összevarrták, majd visszamentünk a szülőszobára. Itt feküdt még 2 órát, közben a Nyekergőket visszakaptuk. Délben vittek ki, vissza a kórterembe, Babákat a csecsemőosztályra. Két óra körül kaptuk őket vissza.

Ráchel, 5 óra 43 percesen:
Az a fehér maszat még mindig a magzatmáz maradéka!!! Nem mossák le, mert ez a világ legjobb, sajnos csak korlátozozz mértékben rendelkezésre álló bórápolója.

Samu, 6 óra 49 percesen:

Ketten, 8 óra 37 percesen (na melyik melyik?):
A kórházi személyzet eddig mindent elkövetett annak érdekében, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat.

Én jól vagyok Judit hasa még fáj a Kettéfűrészelt Nő produkció után.

Növögetünk 3.

Újabb képpel bővülve, még nagyobb pocakkal.

Növögetünk 2.

Samu:

Alszik, az sem zavarja, hogy a tesója a fején ül.

Ráchel:

Szegény, a fejét fogja, hogy infantilisak a szülei...

Növögetünk 1.

Csak könnyítésnek:

április 4.: 20. hét, 5. nap

június 14.: 30. hét, 6. nap

Rúgnak!

Nincs is annál jobb, mikor apa megérzi gyermekei rúgásait, anya hasában! Ma (illetve már tegnap) megtörtént.

Huszonkettő

22. hét.

Mint két tojás:

Sámuel:

és másképpen:

Odabújt a tesójához, ezért 3D kép nem nagyon sikerült. Az arca azért kivehető (előtte a fekete kerek folt a másik buksi).

Ráchel:

Kicsit bebújt a placenta mögé.

Mint múltkor is, most is: Ráchel kissé nagyobb, de Samu nyúlánkabb. Az átlagos értékek alapján picit kisebbek az ilyenkor szokásosnál. De itt vannak, Judit már érzi a rugdalózást. Samu jobban bujkál, pedig ő van magasabban.

További drukkdrukk :)