A harmadik napon

A cím persze nem teljesen igaz, az első kép nem ma készült.

Az 1. nagymama-találkozás:
Ő Judit édesanyja, tényleges nagymama, Samuval fölszerelve.

A 2. nagymama-találkozás
Margit (aki abszolút nooormális, Besenyőpistabácsi visítva menekül előle), fogadott nagymama és olyan gonosz, hogy megjelenését követően 2 perc múlva a csecsemőosztályos ügyeletes rohant segíteni Samu elhallgattatásában.

És a 3. nagymama-találkozás, édesanyám (tényleges nagymama) és nővére.

Nekik nem volt szerencséjük, nem látták a gyönyörű szép kék szemeket. Nekünk viszont szerencsénk volt, mert végigaludta a két Nyöszörgő a látogatást, egyetértésben:

És a kihagyhatatlan láberdő:

Tegnap nem volt jó. Juditnak fájt a hasa, oldala, nem ment a szopi, borzasztó fárasztó volt az egész nap. Ma reggelre Judit teljesen összeomlott. Tegnap pedig segítettünk (itt volt Judit régi, kanizsai barátnője, aki 20 éve védőnő, és gyakorló anyuka), de mégis eléggé kétségbeejtő volt a helyzet. A babákat este behozták, ők 1/2/12-ig üvöltöttek, Judit szegény megpróbált szoptatni, de nem ment, végül megkérte a csecsemősöket, hogy vigyék ki a babákat, hogy tudjon végre pihenni. Ők nagy szájhúzások közepette ki is vitték, de 1/2 4-kor visszaadták a babákat. Úgyhogy Judit reggel nyolckor a totális kétségbeesés szélén kicsit túl fogadott engem. Szerencsére 1/2 9-kor megjött Zsuzsi, és így ketten már meg tudtuk annyira nyugtatni, hogy újra megpróbáltuk a mellretevést. Zsuzsi hatalmas segítség, tapasztalatával nagyot segített. A mellretevés kissé sikerült. Aztán 10-kor megjött Maagit, és nem sokkal utána berohant egy csecsemős, hogy mi a nagy sírás oka. És úgy döntött, hogy megitatja Ráchelt, és bugyit is cserél rajta, és nem adja vissza az angolpólyát. És csodák csodája, Ráchel teljesen megnyugodott, eleludt. Csodák csodája kiderült: szomjas és melege van. Ezután nem sokkal Maagit hipp-hopp tisztába tette Samut, jutalmul kapott egy nagy adag magzaszurkot. Fél óra múlva a csecsemős visszajött, Samut is megitatta. És kiderült, hogy a két Nyöszöri mennyire egyforma: Samu is elaludt. Aludtak is kb 3-ig. Közben volt újabb látogató, Édesanyám és nővére (Erzsimama). Aztán 3 után Zsuzsi visszaért, és indult az újabb szopi-próba. Judit melléből néhány csepp előtejet sikerült kipréselni, aminek nyomán Ráchel már erőteljesen szopni kezdett - persze azt, ami ilyenkor van, és annyit, amennyi van. Samu ezt még végigaludta. Aztán persze ő is kikövetelte a magáét. És ismét kis előtej-csöppel sikerült rávenni a rendes szopásra. Persze ez még nem az igazi, de nagyon bíztató jel a továbbiakra nézve, lesz mit enni a két kis Mocorgánynak. És ebben Zsuzsi nagyon nagyot segített, Judit ma már sokal jobban volt, mint tegnap. És ehhez még hozzá jött, hogy este bejött az új csecsemős nővér, é smondta, hogy a babákat majd 10-kor elviszik, és majd reggel 6 után visszahozzák, hogy anyuka aludjon. Mert hallották az előző váltástól, hogy a babák nagyon ügyesen szopnak már, csak ugye még nem nagyon van mit, megitatni ők is tudják a babákat, anya meg aludjon nyugodtan. Ez óriási!!! Úgy látszik, hogy ez az "ikres anyukától éjszaka elvisszük a babákat" célkitűzés alaposan személyzetfüggő. Még a császr napján is, éjszaka minden csuklás nélkül behozták a síró babát... ma pedig teljesen természetes volt, hogy nem hozzák be, mert minek. Anyának pedig pihenni kell.

Ennyi történt ma.